Pszichodráma

Mi a pszichodráma?

Olyan csoport-pszichoterápiás módszer, mely a belső lelki tartalmak, élmények, konfliktusok megjelenítésén keresztül hat. 

Specifikuma, hogy lejátssza, dramatizálja az élményt, és a cselekvéses megelevenítés révén idéz fel homályba veszett indítékokat. Ezek megélése katartikus lehet. 
A dramatikus megjelenítés során más emberekkel, más helyen, más térben, más időben, más szituációban ismétli meg a főszereplő azt a helyzetet, konfliktust, mely benne vagy egy másik személlyel való kapcsolatában kialakult. Ez a megismételt találkozás képes a belső konfliktusokat megváltoztatni.
Az emberi spontaneitás és kreativitás cselekvésbe ágyazva érvényesül. Maga a cselekvés nagy indulati feszültségek elvezetését teszi lehetővé, de ennek a mindennapi életben való megjelenése veszélyes is lehet. Ugyanakkor kultúránk egyre inkább arrafelé halad, hogy cselekvés helyett verbalizálunk, lassan pedig nem is találkozunk egymással, csak virtuális kapcsolatokat tartunk fenn. 

Van a valóságnak egy olyan tartománya, ami a cselekvés egy sajátos másához vezet: realizál, de mégis helyettesíti a realitást. Ez a színház, a játék, "olyan mintha" mechanizmusa. Ez lehetővé teszi a beleélést, a kettős tudatot (csinálok valamit, de tudom, hogy ez játék), ugyanakkor segít abban, hogy spontán és kreatív legyek anélkül, hogy a gátlástalan vagy a sztereotip viselkedés hibájába esnék. 

A pszichodrámában lehetőségünk van erre. Lehetőségünk van a sajátunkétól teljesen eltérő, más szerepeket kipróbálni, spontánnak és kreatívnak lenni. Azzal, hogy egy embertársunk (barátunk, párunk, apánk, anyánk) szerepét időlegesen magunkra vesszük, közelebb kerülünk a másik indítékainak, belső valóságának megértéséhez, és empátiánkat is fejlesztjük. 
Hogy belső konfliktusainkkal a csoportban igazán dolgozni tudjunk, ahhoz szükség van a csoport adta biztonságra, bizalomra, az elfogadás légkörére.

Egy csoportülés 3 részből áll. Egy felmelegedési szakasszal kezdődik, amely kötetlen beszélgetésből és bemelegítő játékokból áll.
A második rész a játék fázisa. Valaki a csoportból, aki erre vállalkozik, és akinek a témájára a csoport ráhangolódott, főszereplővé válik, vagyis a csoport az ő témájával foglalkozik. A csoport vezetője segítségével jeleneteket állít színpadra, amelyek az adott témához vagy problematikához kapcsolódnak. A főszereplő minden szerepet előjátszik, és a szerepeket kiosztja a csoport tagjaira. A jelenetek lejátszása után következik a harmadik, lezáró fázis, amelyben a csoport megosztja a játék során tapasztalt, illetve a játék során felidéződött korábbi élményeit.